Az egyházközség Keresztúr filiája volt, de már 1700-ban függetlenülési szándékkal lépett fel a székelykeresztúri zsinaton, amikor külön mestert, tanítót igényelt magának. Indok a Küküllő gyakori áradása és a nagy sár miatt nehéz Keresztúrra járni istentiszteletre. A zsinat hozzájárult a mester-tartáshoz, de kikötötte, hogy az építés tekintetében ne szakadjanak el az anyaegyházközségtől, prédikációra oda járjanak, papot velük együtt tartsanak.

1743-ig a fiatfalviak több alakalommal is fordultak a zsinathoz külön papért, de eredmény nélkül. 1743-ban csak annyit engedtek meg nekik, hogy mesterük, abban az esetben, ha az áradás miatt nem lehetne Keresztúr és Fiatfalva között közlekedni, keresztelhessen a már megengedett prédikálások mellett. 

Az 1763-as zsinaton a fiatfalviak újra a teljes függetlenséget s külön pap tartásának jogát kérték, mivel a reformátusokkal a közös templom miatt viszályuk támadt. A zsinat a kérést azzal utasította el, hogy nincs szükség külön papra, hiszen a mesterük, a kizárólagos papi teendőkön kívül, mindent elvégezhet, a reformátusokkal pedig igyekezzenek a viszályt megoldani.

1794, 1795, 1797 az új sikertelen próbálkozások évei. A többszöri „ostrom” 1799. július 4-én meghozta az eredményt: a kissárosi (Magyarsáros) zsinat, mivel a keresztúri pap a gyakori áradások és a sok szórvány miatt nem tudott rendszeresen istentiszteletet tartani, ami rontotta a hívek buzgóságát, kimondta Fiatfalva anyaegyházközséggé való válását, külön pap tartásának jogával együtt.3

Gálfalvi Pál esperes a Főhatóságnak címzett 1799. július 11-én kelt levelében az írja, hogy a fiatfalviaknak továbbra is szándékukban van a pap mellett mesterüket is megtartani, s az új papot csak 1800. április 24-e után iktathatják be, mivel a keresztúri beszolgáló pap addig volt megfogadva.

A fent említett esperes 1800. január 8-án kelt esperesi jelentésében azt írja, hogy „a fiatfalviak megkapták az anyaegyházközség címét, s a siménfalvi Bodor Sámuelt rendelték oda papnak.” Azt, hogy 1800. május 2-tól miért lett Györke Mihály a lelkész, homály fedi. Másfelől a mestert az egyházközség nem tartotta meg (lehet, hogy a Főhatóság nem engedte), s a mesteri lakás ettől kezdve lelkészi lak lett.